Nem támogatott böngésző!

1956. október 30-án, Budapesten jelentkezett a Szabad Nép-székházban állomásozó Nemzetőrséghez. 1957 elején Szelepcsényi István csoportjában folytatta az ellenállást. A harc folytatása céljából fegyvert és lőszert rejtegetett. Hruscsov 1958. áprilisi látogatása idejére 450 röpcédulát gyártottak, ezeket különböző budapesti kerületekben terjesztették. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélték. 1959. szeptember 8-án kivégezték.

Élt 21 évet.

A börtönből a forradalom napjaiban szabadult. 1956. október 28-át követően fegyveres őrséget látott el egy vöröskeresztes raktárnál. November 4-ét követően a Huba utcai iskola egyik tanárával biztonsági okokból – hogy azok ne kerüljenek gyerekek kezébe – elásták a környéken összeszedett fegyvereket. Statáriális eljárással, fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélték. 1957. április 10-én kivégezték.

Élt 23 évet.

1956. október 26-án, Miskolcon csatlakozott a főkapitányság előtt összegyűlt tömeghez, így részt vett a sortűzzel záródó tüntetésen. Másnap a tömeggel behatolt a megyei tanács épületébe. A vád szerint közreműködött a sortüzet követő népítéletek végrehajtásában. Ezért gyorsított eljárással halálra ítélték, és 1957. július 20-án kivégezték.

Élt 22 évet.

A forradalom első napjaiban Budapesten tüntetésen vett részt, majd beállt a Margit híd őrségébe. Ezt követően csatlakozott a Széna téri Nemzetőrséghez. Október 31-től ő volt a Maros utcai részleg parancsnokhelyettese. November 2-a után a „Bányász Brigád”-dal Szombathelyre utazott, hogy segítse az ottani Forradalmi Tanács munkáját. A laktanya elfoglalásakor szovjet fogságba esett. A Szovjetunióba deportálták. Gyorsított eljárás során szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélték. 1957. november 29-én felakasztották.

Élt 23 évet.

1956. október 24-én, Dunaföldváron a rádióból értesült róla, mi történik Budapesten. Barátaival motorkerékpáron azonnal Pestre indult. Pesterzsébeten segített barikádot építeni, részt vett a fegyveres felkelésben, a helyi rendőrkapitányság megszállásában, majd jelentkezett a XX. kerületi Nemzetőrségbe. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban, majd Ausztriába menekült. Nem sokkal később visszatért Magyarországra, ahol november 24-én letartóztatták, majd elengedték. Társaival röpcédulákat készített, és sztrájkra buzdított. Ismét letartóztatták, s bár fegyvert nem találtak nála, mégis fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával statáriális eljárás során halálra ítélték, majd 1957. február 12-én felakasztották.

Élt 20 évet.

1956. október 25-én jutott fegyverhez. A Baross utca torkolatánál segített a barikád megépítésében, október 28-án megtámadtak egy szovjet egységet. Hogy később folytassa a harcot, fegyverét nem szolgáltatta be. Fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával, statáriális eljárással halálra ítélték. 1957. április 8-án kivégezték.

Élt 25 évet.

A forradalom első napjaiban szolgálati helyét elhagyva, Várpalotán bekapcsolódott a fegyveres felkelésbe, majd tagja lett a Nemzetőrségnek. Részt vett a Várpalotán állomásozó lövészezred laktanyájának megtámadásában, államvédelmi beosztottak felkutatásában. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcban. Szervezkedés vezetésének vádjával először életfogytiglanra, majd másodfokon halálra ítélték. 1958. január 2-án felakasztották.

Élt 23 évet.

A börtönből a forradalom napjaiban szabadult. 1956. november 4-ét követően társaival Baján részt vett a rendőrkapitányság megtámadásában. A vád szerint a tűzharcban egy rendőr életét kioltotta. November 12-én öccsével Ausztria felé menekült, de elfogták. 1957. május 16-án kivégezték.

Élt 24 évet.

1956. október 26-án csatlakozott a csepeli Királyerdőben lévő fegyveres csoporthoz. A vád szerint lelőtte Csepel volt tanácselnökét. November 4-e után harcolt a szovjet csapatok ellen. Szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. december 23-án felakasztották.

Élt 20 évet.

1956. október 28-át követően Budapesten csatlakozott a Hársfa utcai fegyveres csoporthoz, részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában; a vád szerint az azt követő atrocitásokban is. November 4-e után bekapcsolódott a szovjet csapatok elleni harcokba, majd hazautazott Nagymarosra, és jelentkezett a Nemzetőrségbe. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. november 28-án kivégezték.

Élt 20 évet.

A forradalom kitörése után alakulatával október 29-ig a Dunakeszi Vagongyár őrzését látta el. Felvették a kapcsolatot a Nemzetőrséggel, részükre fegyvert, lőszert adtak át. Október 30-án parancsra, tüzelőállást foglaltak el a helyi temetőnél. Október 31-én tüzet nyitottak az arra haladó szovjet tehergépkocsira. A vád szerint lelőtt egy szovjet tisztet, és az ezt követő tűzcsapásban több szovjet katona meghalt. Ezért szervezkedésben való részvétel, és a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. augusztus 9-én kivégezték.

Élt 22 évet.

Nem sokkal a forradalom kitörése után Budapesten jelentkezett a VII. kerületi Nemzetőrségbe, ahol gépkocsik ellenőrzését végezte. Később a rendfenntartóknál működött. Részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, továbbá a Fővárosi Villamosvasút Vállalat Akácfa utcai központja elleni támadásban, ahol információik szerint államvédelmi beosztottak rejtőztek. A forradalom leverése után folytatta a politikai ellenállást, röplapokat terjesztett. Szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélték. 1958. október 7-én kivégezték.

Élt 25 évet.

1956. november 4-e után csatlakozott a Pércsi Lajos vezette óbudai fegyveres csoporthoz. Parancsra felrobbantotta a hármashatár-hegyi rádió adó-vevő állomást, és részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. Ezért szervezkedés vezetése, és a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával halálra ítélték, és 1958. május 10-én felakasztották.

Élt 22 évet.

Október 23-án, Budapesten ott volt a Hősök terén a Sztálin-szobor ledöntésénél. Másnap ő is tüntetett azokkal, akik a jugoszláv követség előtt azt követelték, hogy a szovjet csapatokat vonják ki Magyarországról, és helyette ENSZ-csapatok tartsák fönn a rendet. Október 25-én a VIII. kerületi rendőrség lefegyverzésekor jutott puskához. Segített a Tolnai Lajos utcában fogva tartottak, elsősorban diákok kiszabadításában. A vád szerint október 30-án egy államvédelmi főhadnagyot igazoltattak, majd annak pisztolyával agyonlőtték. A második szovjet intervenció után hazament, az elsők közt vette föl a munkát. Mozgalomban való részvétel vádjával halálra ítélték. 1959. április 9-én felakasztották.

Élt 25 évet.

A börtönből a forradalom napjaiban szabadult. 1956. október 28-át követően Budapesten a VI. kerületi kiegészítő parancsnokságon jelentkezett a Nemzetőrségbe, ahol járőrszolgálatot látott el. November 4-e után csoportja élén a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta társaival a fegyveres harcot. Szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélték. 1959. október 28-án felakasztották.

Élt 23 évet.

1956. október 25-én, Oroszlányban az egybegyűlt tömeg kiszabadította a büntetés-végrehajtási munkahely rabmunkásait, köztük őt is. Budapestre indult társaival, részt vett a fegyveres felkelésben, a Köztársaság téri pártház ostromában, melynek során megsebesült. A vád szerint közreműködött az elfogott védők bántalmazásában és kivégzésében is. Társaival lefegyverezték az Eötvös utcai fegyverraktár őrségét. November 4-e után társaival a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta a harcot. A forradalom leverése után a bíróság a felelősségét más, nem politikai jellegű ügyekben is megállapította. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. november 28-án felakasztották.

Élt 25 évet.

A forradalom leverése után 1957 tavaszán megtudta, hogy a volt nemzetőrök Szigetváron a várban fegyvereket rejtettek el. Ezeket öccsével megtalálta, hazavitte, megtisztogatta, majd újból elrejtette a várban. Fegyver- és lőszerrejtegetés vádjával statáriális tárgyaláson halálra ítélték. 1957. október 4-én kivégezték.

Élt 24 évet.

Részt vett tűzharcokban, majd tagja lett a csepeli Nemzetőrségnek. November 17-én Nyugatra menekült, de félrevezető hírt kapott arról, hogy Maléter Pál fegyveres ellenállást folytat a Bakonyban, ezért visszafordult. December 12-én a Bakonybél melletti államvédelmi üdülőt társaival megtámadta, hogy a bent lévőket lefegyverezzék. Akciójuk nem sikerült. Tíz nap múlva elfogták őket. Statáriális eljárással fegyverrejtegetésért halálra ítélték, és 1957. január 26-án kivégezték.

Élt 20 évet.

1956. október 24-et követően Budapesten a Rákóczi téri csoportban harcolt a szovjet csapatok ellen, október 29-től a Corvin közi csoport tagja. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, röplapokat terjesztett. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1959. február 18-án kivégezték.

Élt 22 évet.

1956. október 28-át követően szolgálatra vonult be a sátoraljaújhelyi Nemzetőrséghez. Részt vett házkutatásokban, az ellenük kivezényeltek lefegyverzésében, majd 1956. november 4-e után bekapcsolódott a szovjet csapatok elleni harcokba. Nemzetőrként kapott fegyverét nem szolgáltatta be. Statáriális eljárással, fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélték. 1957. április 12-én kivégezték.

Élt 23 évet.

1956. november elején alegysége parancsra tüzelőállást foglalt a Budapest déli kijáratánál lévő Jutadombnál. November 4-én tűzharcba kerültek egy szovjet-magyar vegyes alakulattal. Kálmán Dezső a tűzharcban nem vett részt, de igazoltatás után egy államvédelmi százados iratait és pisztolyát elvette. A vád szerint jelen volt a szovjet csapatokat kísérő kettő államvédelmi beosztott agyonlövésénél. Szervezkedésben való részvételért halálra ítélték. 1958. november 15-én kivégezték.

Élt 24 évet.

1956. október 26-án részt vett a mosonmagyaróvári tüntetésben, majd a sortűz után laktanyánál a határőrök lefegyverezésében. Október 27-én a vád szerint egy meglincselt határőrtiszt holttestét meggyalázta, illetve részt vett egy másik, később felakasztott tiszt bántalmazásában. Ezzel az indokkal halálra ítélték. 1957. december 31-én felakasztották.

Élt 24 évet.

A forradalom első napjaiban csatlakozott a tüntetőkhöz, majd a Corvin közi fegyveresekhez. Részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, a föld alatti börtönök keresésében, valamint államvédelmi tisztek előállításában. November 4-e után a VIII. kerületben harcolt a szovjet csapatok ellen. A vád szerint agyonlőtt egy árulónak tartott tizenhét éves tanulót. Ezért és szervezkedésben való részvétel miatt halálra ítélték. 1958. október 4-én felakasztották.

Élt 22 évet.

Mivel 1956 nyarán egy barátjával Ausztriába, majd az NSZK-ba szökött, a forradalom híre külföldön érte. Mindketten azonnal hazajöttek, hogy bekapcsolódhassanak a harcokba. 1956. október 30-án, Budapesten a Széna tériek Maros utcai bázisán tagja lett a Nemzetőrségnek; őt rendelték ki a Rákosi-villa őrzésére. Részt vett a Külügyminisztérium elfoglalásában. November 4-e után társaival harcolt a szovjet csapatok ellen. Szervezkedésben való részvétel és hűtlenség vádjával halálra ítélték. 1959. május 6-án kivégezték.

Élt 24 évet.

1956. október 31-én a csepeli Királyerdőben lévő üteg lövegeivel részt vett a városrész védelemének megerősítésében. November 4-e után vezetésével a nemzetőrök és katonák a szovjet csapatoknak nagy veszteségeket okoztak, irányításával már a tököli szovjet repülőteret lőtték. November 7-én egy szovjet repülőgépet sikerült megsemmisíteniük. November 10-én társaival Ausztria felé menekült. Kőszegen elfogták őket, letartóztatása után december 4-én elengedték. Ekkor saját kérésére leszerelt. 1957 áprilisában újból letartóztatták, szervezkedés vezetése, és a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. március 6-án felakasztották.

Élt 25 évet.

A forradalom kitörése után alakulatával október 29-ig a dunakeszi vagongyár őrzését látta el. Felvették a kapcsolatot a Nemzetőrséggel, részükre fegyvert, lőszert adtak át. Október 30-án parancsra, tüzelőállást foglaltak el a helyi temetőnél. Október 31-én tüzet nyitottak az arra haladó szovjet tehergépkocsira, melynek következtében több szovjet katona életét vesztette. Ezért szervezkedés, és a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. augusztus 9-én felakasztották.

Élt 23 évet.

1956. október 23-án a tüntetők között volt, később a Kilián laktanyából fegyvert szerezve csatlakozott a fegyveres felkeléshez. Budapesten jelen volt a Rádió, majd október 30-án a Köztársaság téri pártház ostrománál, részt vett a pincebörtönök felderítésére irányuló akcióban. Később egy VII. kerületi felkelőcsoporthoz csatlakozott. Szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. június 25-én kivégezték.

Élt 20 évet.

A forradalom a katonaságnál érte. Fegyveres harcokban nem vett részt. 1956. november 4-én alakulatát a szovjet csapatok feloszlatták. November 7-én, Budapesten lévő lakóházának egyik ablakából kidobtak egy oda bemenekült szovjet katonát, és a vád szerint ebben ő is részt vett. Mozgalomban való részvétel vádjával halálra ítélték. 1959. október 28-án felakasztották.

Élt 24 évet.

1956. október 23-án, Budapesten részt vett a tüntetésen, csatlakozott a fegyveres felkeléshez. Ott volt a Parlamentnél, a Szikra nyomdánál, a Rádió ostrománál és a Köztársaság téri pártház elfoglalásánál. A vád szerint részt vett az elfogott védők kivégzésében, az iratok elégetésében. November 4-e után harcolt a szovjet csapatok ellen, majd Nagymaroson jelentkezett a Nemzetőrségbe. 1957. március 14-én gúnyos megjegyzéseket tett a felvonuló munkásőrökre. Ezért őrizetbe vették, majd szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. november 28-án kivégezték.

Élt 25 évet.

1956. november 2-án alakulatát elhagyta, majd jelentkezett a XIX. kerületi Nemzetőrségbe. 1956. november 4-e után a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva – társaival négy harckocsit lőttek ki – folytatta a fegyveres harcot. Fegyverét is használva, sebesülést okozva részt vett két személy előállításában. Szándékos emberölés vádjával halálra ítélték, és 1957. február 15-én kivégezték.

Élt 21 évet.

1956. október 26-án, Miskolcon a BM Megyei Főosztály épületéből leadott halálos áldozatokat követelő sortüzet követően részt vett két államvédelmi beosztott elfogásában és bántalmazásában. A két tisztet később felakasztották. 1957. január 25-én letartóztatták. A Fővárosi Bíróság gyorsított eljárással mozgalomban való részvétel, valamint gyilkosság vádjával 1957. május. 16-án kötél általi halálra ítélte. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa ezt az ítéletet 1957. július 17-én jogerőre emelte. Az ítéletet 1957. július 20-án, Budapesten végrehajtották.

Élt 21 évet.

1956. november elején alegysége parancsra tüzelőállást foglalt a Budapest déli kijáratánál lévő Jutadombnál. November 4-én tűzharcba kerültek egy szovjet-magyar vegyes alakulattal. Magyar János a tűzharcban nem vett részt. Később a vád szerint csatlakozott ahhoz a csoporthoz, amely részt vett a szovjet csapatokat kísérő két államvédelmi beosztott életének kioltásában. Szervezkedésben való részvétel vádjával halálra ítélték. 1958. november 15-én felakasztották.

Élt 24 évet.

A forradalom idején az Ózd melletti Susán teljesített határőrszolgálatot. Október 29-én több teherautóval fegyveres ellenállók érkeztek az őrsre. Elmondták, hogy Ózdon az államvédelem lő a tüntetőkre, ezért segítséget, fegyvert, lőszert kérnek. Ő kiadta nekik a fegyvereket, és elkísérte a forradalmárokat Ózdra, ahol már zajlott a népítélet. Ekkor visszament az őrsre. A lincselésben nem vett részt. Ennek ellenére gyilkosság vádjával és szervezkedésben való részvétel miatt halálra ítélték. 1958. október 22-én felakasztották.

Élt 25 évet.

1956 októberében Kesztölcön csatlakozott a Nemzetőrséghez. November 4-e után is folytatni akarta a harcot, ezért fegyvereket szerzett. Ezeket később felszólításra beszolgáltatta, mégis letartóztatták. Fegyver- és lőszerrejtegetés miatt halálra ítélték. 1956. december 20-án kivégezték.

Élt 24 évet.

1956 nyarán átszökött Ausztriába. Október 27-én ott volt a magyar forradalom mellett szervezett bécsi rokonszenvtüntetésen, ahol a gyűlés résztvevőit a hazatérésre és a forradalomban való részvételre szólította fel. Csoportot szervezett, de hazatérését október 28-án a határőrség megakadályozta. November 3-án egy ismerőse kisfiának kicsempészése céljából hazatért, de a visszaúton a határőrök elfogták. Szervezkedésben való részvétel és kémkedés vádjával halálra ítélték. 1957. október 3-án kivégezték.

Élt 23 évet.

A forradalom első napjaiban több tüntetésen is részt vett Székesfehérvárott. November 4-e után csatlakozott a Babolcsai István által vezetett csoporthoz, bekapcsolódott a szovjet csapatok elleni harcokba. Hamarosan őt tekintették parancsnokhelyettesnek. Részt vett a székesfehérvári rádióállomás elfoglalásában, és néhány erőszakos cselekmény megakadályozásában. Első fokon tíz év börtönbüntetésre ítélték szervezkedés vádjával. Az ítéletet másodfokon halálbüntetésre súlyosbították. 1958. március 6-án kivégezték.

Élt 24 évet.

A forradalom leverése után, 1957-ben különböző információkat gyűjtött a debreceni szovjet katonai repülőtérről. Hűtlenség és társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmények vádjával első fokon 17 év börtönre, másodfokon halálra ítélték. 1958. június 11-én kivégezték.

Élt 23 évet.

1956. október 24-én, Budapesten csatlakozott a Corvin közi fegyveresekhez, rajparancsnokként vett részt a harcokban. Október 28-át követően beválasztották a Nemzetőrség főparancsnokságába. November 4-e után is bekapcsolódott a szovjet csapatok elleni harcokba. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, fegyvert szerzett, illegális csoportokat szervezett, röpcédulákat készített és terjesztett. Kiadták az Újra Élünk című illegális lapot. El akarta hagyni az országot, de elfogták. Szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélték. 1959. február 18-án felakasztották.

Élt 22 évet.

Miskolcon tagja lett a Nemzetőrségnek, amelyből rövidesen kilépett. Munkahelyén beválasztották a forradalmi testületbe. A forradalom leverése után társaival folytatta a fegyveres ellenállást. Részt vett a Tizeshonvéd utcai laktanya előtti tüntetésen és a tűzharcban is, melynek következtében egy tiszt az életét vesztette. Szervezkedésben való részvétel vádjával gyorsított eljárásban halálra ítélték. 1957. április 12-én kivégezték.

Élt 21 évet.

1956. október 25-én, Budapesten csatlakozott a Berzenczey úti fegyveresekhez, és bekapcsolódott a fegyveres felkelésbe. Hamarosan szakaszparancsnok lett. Ezt követően felügyelt a rendre, gyanús személyeket állított elő. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. Szervezkedés vezetésének vádjával halálra ítélték. 1958. november 22-én felakasztották.

Élt 20 évet.

1956. október 30-án, Budapesten részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában. A vád szerint az elfogottak agyonlövésében is közreműködött. Később a Ráday utcai csoport tagjaként államvédelmi tiszteket állított elő, házkutatásokat tartott. November 4-e után társaival felvette a harcot a támadó a szovjet csapatokkal, melynek során megsebesült. Szervezkedésben való részvétel vádjával halálra ítélték. 1959. május 14-én felakasztották.

Élt 25 évet.

1956. november 1-jén, Budapesten csatlakozott a Baross tér 19. szám alatti fegyveres felkelőcsoporthoz. November 4-ét követően már parancsnokként irányította a Landler Jenő utca 44. számú házból a szovjet csapatok elleni fegyveres harcot. 1957 januárjában megpróbálta elhagyni az országot, de Zalaszentgróton letartóztatták. Első fokon életfogytiglanra ítélték, ezt a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa halálbüntetésre változtatta. 1958. március 14-én kivégezték.

Élt 22 évet.

Rabmunkahelyéről 1956. november 4-én szabadult, majd csatlakozott a Mecsekben szerveződő fegyveres csoporthoz, a „láthatatlanokhoz”. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást. 1957 elején Pécsett közreműködött egy fegyveres csoport megszervezésében. Szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával halálra ítélték, és 1958. március 5-én felakasztották.

Élt 21 évet.

Kilencéves korában egy háborús sérülés miatt mindkét lábát amputálták. A forradalom napjaiban részt vett a Rákóczi úti fegyveres harcokban. A vád szerint ott volt a Magyar Rádió és a Köztársaság téri pártház ostrománál is. A munkásszállón szobatársa pisztolyát elrejtette. Feljelentés nyomán házkutatást tartottak náluk. Azonnal letartóztatták. Fegyverrejtegetés miatt statáriális tárgyaláson halálra ítélték, és 1957. január 16-án kivégezték.

Élt 20 évet.

1956. október 28-át megelőzően kapcsolódott be a fegyveres felkelésbe. A Práter utcai bázis összekötője volt. Október 28-át követően egy ideig Maléter Pál mellett teljesített szolgálatot. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. A forradalom leverése után folytatta az ellenállást, szervezőként és hangadóként tüntetéseken vett részt. Január 11-én Csepelen beszédet mondott, ahol követelte, hogy Kádár János helyett újra Nagy Imre legyen a miniszterelnök. Szervezkedés kezdeményezésének vádjával halálra ítélték. 1957. november 7-én felakasztották.

Élt 23 évet.

1956. október 23-án csatlakozott a Szabad Nép-székház előtti tüntetéshez. Jelen volt a Sztálin-szobor ledöntésénél. Október 24-én öt napra letartóztatták. Október 29-én bekapcsolódott a felkelésbe. Később a Corvin közi csoport és a Nemzetőrség parancsnoksága között volt összekötő. November 4-e után vezetőként részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. A forradalom leverése után Bécsbe ment. Később a magyar Forradalmi Tanács utasítására a fegyveres ellenállás szervezése céljából visszatért Magyarországra. A politikai nyomozószervek tudtak az érkezéséről és tevékenységéről. Az ország tervezett elhagyását megelőzően letartóztatták. Szervezkedés vezetése miatt halálra ítélték, és 1958. február 5-én felakasztották.

Élt 24 évet.

Tagja volt annak a csoportnak, amelyik a Kakucson 1956. október 28-án rendezett tüntetést követően a középületeket megrongálta. Többedmagával együtt dulakodni kezdet Gavló József párttitkár tanácselnökkel, ki a dulakodás során szerzett sérülései – nem volt a faluban, olyan személy, aki a sérüléseit szakszerűen ellátta volna – következtében az életét veszette. Később belépett a Nemzetőrségbe. Első fokon a Fővárosi Bíróság gyorsított eljárással szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával 1957. június 7-én életfogytiglani börtönre ítélte. Az ítéletet a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1957. augusztus 27-én halálbüntetésre súlyosbította. Az ítéletet 1957. augusztus 31-én végrehajtották.

Élt 22 évet.

A forradalom hírére a pilisszentiváni bányából kétszáz társával gyalog Budapestre indult. 1956. október 26-án csatlakozott a Széna téri csoporthoz, és részt vett a fegyveres felkelésben. Ezután visszament Pilisszentivánra, ahol az általa szervezett őrség parancsnokaként együttműködött a helyi Nemzetőrséggel a rend fenntartásában. Október 31-én, Budapesten a Széna téri csoportban társaival megszervezte a „Bányász Brigádot”. November 3-án Szombathelyre indult, hogy segítse az ottani forradalmi tanácsot. Itt esett szovjet fogságba. A Szovjetunióba deportálták. Gyorsított eljárással szervezkedés vezetése vádjával halálra ítélték. 1957. november 29-én felakasztották.

Élt 24 évet.

A börtönből a forradalom napjaiban szabadult. 1956. október 30-át követően Budapesten csatlakozott a Baross téri fegyveres csoporthoz. Társaival november 4-én egész nap harcban álltak a Keleti pályaudvar felől támadó szovjet csapatokkal. Alegységével ezután a Szabadság Szállóból lőtte a szovjeteket, de miután több belövést is kaptak, ezért kénytelenek voltak az épületet feladni. Ezután csatlakozott a Garay utcai csoporthoz, és november 9-ig harcolt a szovjet túlerő ellen. 1957 elején letartóztatták, majd halálra ítélték szervezkedés vezetése, és a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával. 1958. november 28-án felakasztották.

Élt 24 évet.

1956. október 23-án, Budapesten tüntetett a Szabad Nép-székház előtt, majd csatlakozott a fegyveres felkeléshez. 1956. október 23-án részt vett a Rádió ostromában. Október 30-án bekapcsolódott a Köztársaság téri pártház ostromába. November 4-e után harcolt a szovjet csapatok ellen. Fegyverét nem szolgáltatta be. Gyorsított eljárással, fegyverrejtegetés vádjával halálra ítélték. 1957. április 27-én kivégezték.

Élt 20 évet.

1956. november 4-én Nagy Imre beszédének hatására jelentkezett a XXI. kerületi Nemzetőrségbe, ahol fegyvert kapott. November 7-én tüzet nyitottak a szovjet repülőkre, továbbá két harckocsit is eltaláltak. November 8-án, fölmérve a hatalmas túlerőt, a csoport beszüntette a küzdelmet, és föloszlott. Első fokon életfogytiglanra ítélték, ezt a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának különtanácsa halálbüntetésre változtatta. 1958. március 6-án, születésnapján felakasztották.

Élt 23 évet.

1956. november 3-a után élelmiszert szállított a budapesti felkelőknek. A forradalom leverése után elhagyta az országot, majd a vád szerint hírszerzési feladattal és illegális csoportok létrehozásával megbízva tért vissza az országba, és folytatta az ellenállást. Több ízben embereket csempészett Ausztriába. Szervezkedés vezetése miatt halálra ítélték, és 1958. február 5-én felakasztották.

Élt 25 évet.

Október 24-én, Csepelen részt vett a fegyveres felkelésben, a csepeli katonai kiegészítő parancsnokság elleni támadásban, és a pártbizottság épületének megszállásában. Ezt követően tagja lett a helyi Nemzetőrségnek. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. Mozgalom kezdeményezése és vezetése, valamint a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. december 23-án felakasztották.

Élt 21 évet.

1956. október 28-a után társaival fegyvereket akart szerezni Sáriban, az ottani Nemzetőrségnek. Behatoltak a rendőrőrsre, ahol dulakodásra és fegyverhasználatra is sor került. Később a helyi katonai kiegészítő parancsnokságról is fegyvereket szereztek. Október 30-án a vád szerint részt vett a helyi tsz-elnök életének kioltásában. Noha föllépett a rendőrőrsparancsnok életének megmentése érdekében, mégis halálra ítélték. 1957. szeptember 5-én felakasztották.

Élt 23 évet.

A börtönből a forradalom napjaiban szabadult. 1956. október 28-át követően Budapesten részt vett a fegyveres felkelésben. A Kisfaludy utcai fegyveres csoport tagjaként harcolt a Köztársaság téri pártház védői ellen, és a bíróság szerint részt vett az ezt követő atrocitásokban is. November 4-e után társaival a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta a harcot, melynek során megsebesült. Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1959. december 22-én kivégezték.

Élt 22 évet.

A börtönből a Grősz-per egyik mellékperének politikai elítéltjeként a forradalom napjaiban szabadult. Azonnal csatlakozott a VIII. kerületi Nemzetőrséghez. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban, majd folytatta az ellenállást. Egy társának a forradalomról szóló novellákat adott át azzal a céllal, hogy juttassa el a Nemzetőr szerkesztőihez. Hamis igazolvánnyal bujkált, 1956 decemberében a Börzsönyben rejtőzött el egy vadászházban. Ezután menyasszonyával Jugoszláviába szökött, de az ottani határőrök kiszolgáltatták őket a magyar hatóságoknak. Első fokon szervezkedés és hűtlenség vádjával életfogytiglanra ítélték, másodfokon halálbüntetéssel sújtották. 1959. március 28-án kivégezték.

Élt 23 évet.

1956. október 29-én, Susán teljesített határőr szolgálatot. Itt érte a hír, hogy az államvédelem lő az ózdi tüntetőkre. A felkelők kérésére fegyvert és lőszert adott nekik a határőrség raktárából, és csatlakozott hozzájuk. Október 29-én az ózdi tüntetésen fegyverrel megakadályozta, hogy a feldühödött tömeg haragja elől egy államvédelmi tiszt elmeneküljön, ezáltal részese lett a hadnagyon végrehajtott népítéletnek. Jelen volt egy rendőrtiszt meglincselésénél is. Szervezkedésben való részvétel és gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. október 22-én kivégezték.

Élt 24 évet.

1956. október 24-én, Budapesten csatlakozott a Práter utcai felkelő csoporthoz. A főváros több pontján segítette a fegyveres ellenállást. Október 30-án részt vett a Köztársaság téri pártház ostromában, a vád szerint az azt követő atrocitásokban is. November 4-e után társaival a szovjet csapatoknak nagy veszteséget okozva folytatta az ellenállást. Szervezkedés vezetése, gyilkosság és egyéb vádak alapján halálra ítélték. 1958. november 28-án kivégezték.

Élt 22 évet.

1956. november 4-e után szolgálati helyét elhagyva, Törökbálinton jelentkezett a helyi Nemzetőrségbe. Részt vett egy államvédelmi beosztott előállításában. A forradalom leverése után testvére igazolványával Jugoszláviába szökött, majd az NSZK-ba került. A vád szerint az amerikai titkosszolgálat beszervezte és kiképezte. Amikor átlépte a határt, azonnal letartóztatták. Szervezkedésben való részvétel és hűtlenség vádjával halálra ítélték. 1959. október 6-án kivégezték.

Élt 23 évet.

1956. október 23-án, Budapesten a munkásszállón értesült a tüntetésről. Azonnal a Hősök terére sietett, ahol a felkelők ledöntötték a Sztálin-szobrot. Amikor hírek érkeztek arról, hogy a Rádiónál az államvédelem beosztottai lövik a tüntetőket, csatlakozott az épületet ostromlókhoz. Harcolt a Corvin közben, majd a Berzenczey utcai csoport tagja lett. Október 28-át követően közreműködött a rend fönntartásában, gyanús személyek előállításában. November 4-e után részt vett a szovjet csapatok elleni harcokban. Szovjetellenes agitációért eltávolították munkahelyéről. Mozgalomban való részvétel, és a tűzharcban áldozatul esett szovjet katonák halála miatt, gyilkosság vádjával halálra ítélték. 1958. október 24-én felakasztották.

Élt 22 évet.